Szomjas kertek

Szomjas kertek

Szomjas kertek néznek fel a júniusi égre,
suhanó, bárányfelhők bordázta kékre.
A horizont pereme néha-néha sötétlik,
hamis ez az ígéret, Nap sugara felfénylik.

Szélben hajlong esdeklőn, a sápadó lombozat,
levelei rezdülnek, mint felszálló, halk sóhaj.
Imát rebeg reménnyel, feléd forduló szívvel,
hallgasd meg ó, én Uram, öntözz éltető vízzel!

(2015-06-29)

“Szomjas kertek” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Brigitta!
    Köszönöm látogatásodat és kedves véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa

  2. Kedves Rózsa,

    A versedbôl egy, a kerttel és növényekkel együtt lélegzô-érzô ember istenbe vetett hite szép költôi szavakban nyilvânul meg.

    B.

  3. Kedves Kata!
    Köszönöm kedves véleményedet és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa(f)

  4. Kedves Rózsa!

    Nagyon szép képekben írtad le a a kék eget, a növényeket akik imát rebegnek az esőért!

    Gratulálok!
    Szeretettel: Kata (f)

Szólj hozzá!