Fénysugár
Álmodó, csendes fénysugár
merre jársz, hol vagy, jössz-e már?
Látod, itt tombol az éjsötét,
sirámunk jajszavát szerteszét
hordja a bús szél szárnyain,
adagolt félszek árjain.
Hályogos szemünkön bűvölet,
hittelen sodródunk nélküled
káprázat létben, s látszatok
mögött az Isten rég zokog,
Közeleg, tudom, az a nap,
mikor a szív, mint patyolat
ragyog, s a kegyelem ránk borul;
leteszem életem zálogul.
Lenny! 🙂 De jó Téged újra látni, ráadásul friss külsővel 😉 Sztem is más lett, mint ami (esetleg) várható, azért választottam külön a végét. Köszönöm, hogy meglátogattál:)
Hmm, elgondolkodtató. Az utolsó sor teljesen más lezárást kölcsönöz, mint amit az elején képzelhettem volna, ha nem sodort volna magával 🙂
Nagyon tetszik, gratulálok 🙂
Üdv,
Lenny
Köszönöm szépen elismerő soraitokat, örömet szereztetek vele.:)
Mara, nagyon megtisztelő az ajánlás gondolata, de számomra ennél sokkal fontosabb, hogy alkotásra serkentett ez a pár sor. Már egyébként is késő, mert kis időbe telt ugyan, de megkerestem és elolvastam 😀 Nekem tetszett, főleg, mert meglepett, hogy mennyire más környezetbe sikerült átplántálni a magonc gondolatokat.
Viszontölelés mindenkinek (l)
Szia Zina!
A fény és a sötét amit kölcsönvettem a versedből, de nem lett igazán jó, elsiettem ( felraktam egy másik oldalon, de jobb ha nem nézed meg 🙂 )
Igazítok rajta amint ráérek és idehozom, Neked ajánlva, ígérem!! 🙂
ölellek,
mara
Csodálattal olvasom mindig verseidet. Repítenek, tanítanak, ébresztenek.
Gyönyörűségesek. Szeretettel grat. Gabi