Fénysugár
Álmodó, csendes fénysugár
merre jársz, hol vagy, jössz-e már?
Látod, itt tombol az éjsötét,
sirámunk jajszavát szerteszét
hordja a bús szél szárnyain,
adagolt félszek árjain.
Hályogos szemünkön bűvölet,
hittelen sodródunk nélküled
káprázat létben, s látszatok
mögött az Isten rég zokog,
Közeleg, tudom, az a nap,
mikor a szív, mint patyolat
ragyog, s a kegyelem ránk borul;
leteszem életem zálogul.
Megihlető a szépség és tisztaság utáni vágyad !!
Gondolatbeli szentkép rajzolódott ki bennem. Most csak a " borul : " szót had említsem !
Sok ehhez hasonlót írj még drága Zina !
Szeretettel grat. Zsófi.
Zina kedves és Miklós barátom!
Félreértettetek!! Nem a jelen formájában hiányolom az idézőjelet, mert így nem kell. Csupán arra akartam rávilágítani, hogy ha én írtam volna, beletettem volna Eminescu örök sorát.
😉 titus56
Drága Zina!
Csodás vers! Szívből gratulálok! Jó mindig Nálad….(f)(f)
Ölellek szeretettel: Icu
Mara! Ennél nagyobb örömet most nem is tudtál volna szerezni, azt hiszem:) Én is köszönöm! Feltöltöd ma, vagy ide bemásolod?
(ang) (f)
Szia Zina! voltam itt tegnap és ihletet kaptam 🙂 kösz!!! nem túl gyakran fordul elő velem 🙂
általában elvagyok magammal :), de ez a vers eltalált.
Majd megosztom mi sült ki belőle, persze egy semmiség, de olyan jól esett 🙂
ölellek,
mara
Köszi, Miklós! 😀
De most komolyan, szerintetek idézőjelbe kéne tegyem azt a két szót? 🙂
[color=#0066cc]titus56 🙂 [/color]
A következő idézetet Zína tőlem veszi majd, és én elengedem neki 😛
[color=#0066cc]barnaby [/color] a melankóliát nem lehet elég korán kezdeni! 🙂
Zinának kifejezetten jól áll ! (f)
Kedves Titus, be kell nekem is töredelmesen vallanom: nem tudtam! 🙂 Ezért nem szívesen tenném idézőjelbe. A fénysugár-ra válaszrímként az általad kifogásolt "jössz-e már" ugrott be, de hát nincs új a Nap alatt, lehetséges, hogy a 'kollektív hálózatból' hívtam le (?) :)) A megidézett Eminescu vers egyébként gyönyörű. rég olvastam. Örülök, hogy előkerült 'versem' kapcsán, és nagyon köszönöm a figyelmedet! 🙂
Zina drága!
Bevallom, azonnal Eminescu verse ugrott be, és hogy őszinte legyek én beleidézőjeleztem volna a második sorba. Azzal az egyetlen sorral nem vagyok kibékülve, míg a többi tüneményesen finom tüll-lebegés. Alig ha van valaki, aki még kifogásolná, de én tudom, hogy Te tudod……(l) Káprázatost alkottál megint.
titus56
[b]Kedves zina![/b]
Azért az EGO is kihat az IQ-ra 😉 Ha csak így, közvetve is, de jó azokat a zsenipontokat "maszírozni". :)))
Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂
Hűha, köszönöm szépen Nektek, élmény volt nekem is, olvasni a véleményeket.:)
Botond, az elemzésed, rálátásod a sorokra és mögöttire, most nem EGO-, hanem léleksimogató volt, köszönöm. 🙂
Kedves Zina!
Gratulálok versedhez, élmény volt olvasni! Nagyon szép!
Üdv: Kata 🙂
[b]Kedves zina![/b]
Micsoda sorok! Lenyűgöző! 🙂
Olyan könnyedén játszol a szavakkal, mint a gyerekek kedvenc játékukkal. Egyedi, lágy, igazi fénysugár annak, aki olvassa. 🙂
Az első két sor:
"Álmodó, csendes fénysugár
merre jársz, hol vagy, jössz-e már?"- nagyon jó kezdés, érdekes a költői kérdés, mely a duplán megszemélyesített, két költői jelzővel ellátott fénysugárhoz szól. Ez a [b]kettő[/b]sség játékossá teszi a verset, akár csak a szavad dinamikája.:)
"Látod, itt tombol az éjsötét,
sirámunk jajszavát szerteszét
hordja a bús szél szárnyain,
adagolt félszek árjain."- ehez nincs, mit fűzzek, olyan jó lett. 🙂 Kellemesek a képek, érdekesek a kifejezések. 🙂 Külön dícséret a "látod"-ért! 🙂
"Hályogos szemünkön bűvölet,
hittelen sodródunk nélküled
káprázat létben, s látszatok
mögött az Isten rég zokog,"- megjelenik a hit nélküli, ateizmushoz forduló világ képe, a nagy érzelmi tartalmat tükröző szavak valós képet festenek a mai állapotról. Az utolsó sor drámaian hatott rám, habár tudatában vagyok napjaink felfogásainak, mégis olyan elszomorító e tény…
"Közeleg, tudom, az a nap,
mikor a szív, mint patyolat
ragyog, s a kegyelem ránk borul;
leteszem életem zálogul."- egyértelműen ez a diadém, a korona, az ékkő a versben, a felvillanni látszó reménysugár átjárja a szíveket, s a boldogság halvány gondolata, a béke elfogadása igazi remekművé teszi a művet. Vastaps az utolsó sor tartalmáért, itt összpontosul az egész vers lelki tartalma. 🙂
Sajnos manapság egyre több a "kit érdekel" ember, mint a "csak azért is" ember, s habár ez az egész helyzet nagyon elszomorító, egy mosoly néha csodára képes: 🙂
Gratulálok: Mészáros Botond 🙂
Kedves Zina!
Egész sorát indította el a versed a gondolataimnak. Nem tudom elemezni a versed, de nagyon érzem, ahogy Istenhez érkezel…veled én is.(l)
Szeretettel voltam nálad: Ica
Köszönöm szépen a figyelmeteket, nagyon kedvesek vagytok.:)
Igen, Gitta, a zokog után volt még két sor, amit végül kitöröltem, ezért maradhatott a vessző ott; köszönöm, hogy szóltál.:)
Kedves Zina,
ismét hoztál egy finom istenes verset, legalábbis én annak értékelem.
Gyönyörű az egész vers, de az utolsó szakasz, ahogyan hited bizonyossággá érlelődik a nap fényében (ez egyébként érdekes" hittérítő" szimbólum) , az méltó befejezése a versnek.
Apró megjegyzés, ami biztosan neked is feltűnik: a zokog után vagy pont kéne, s akkor nagybetü, vagy ha vessző, akkot kisbetüvel kéne kezdened a következő sort, szakaszt.
Szeretettel,
B. vagy G.
GRATULÁLOK KEDVES ZINA!
Gyönyörű a versed.
Szeretettel: Viola: (f)
Nem korai e még ez a szomorú melankólia az elmúlás felett, kedves Zina? Gondolom,"csak ujj-gyakorlatnak"szántad a verset…de jó lett ez is, inkább a "másik Zina" verseit olvasnám:)
Gratulálok:B:)
Gratulálok kedves Zina!