Fénykép

Fénykép

Dús lombok susogó zöldjei ringanak,
fénnyé lett a való, tükre a pillanat.
Hullámzó levegő ívein átlobog
színes, végtelen álmotok.

Gyújtópontja a Nap, bennetek úgy ragyog,
mint éjek gomolyán csendben a csillagok,
fénykép lesz mosolyod, s minden az ég alatt,
emlék, mert örökül marad.

“Fénykép” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen a véleméyeket; hasznos volt számomra olvasni, hogy hogyan gondolkodtok az emlékekről. Sztem nem csak bennünk maradnak meg ezek a lenyomatok… 🙂 Örülök, hogy írtatok!
    Szeretettel
    🙂

  2. Kedves Zina!
    Igen, minden tettünk életünk egy része, örökül marad fénykép formájába bennünk!

    Gratulálok versedhez! 🙂
    Örömmel olvastalak!:)
    Üdv: Kata

  3. Kedves Zina!

    Az emlékek erőt adnak a továbbiakhoz, ezért a pillanatok megörökítése és megőrzése fontos az életünkben.

    Ez is szép verseid egyike!(l)

    Szeretettel: Margó

  4. Elgondolkodtató kedves Zsina, minden belénk égetett kép.
    Mint fénykép az emlék.
    Szeretettel időztem nálad: Ica

  5. Köszönöm szépen, hogy látó szemekre talált :), nagyon örülök most ennek, Nektek!
    Aszklépiadészi versszakok, ha jól sikerült, kipróbáltam, bár nekem is furcsák az utolsó sorok, hiányosak. Egy kísérlet volt, és nem a legjobb minőségű fényképet sikerült előhívni.:)
    Igen, Viola, teljesen azt fogalmaztad meg, amit szerettem volna, köszönöm.
    Marcsi, örülök, hogy látlak! 🙂

  6. Zina! Igen emlék lehet egy kép egy fénykép,egy gondolat ,egy szó….stb melyet örökre szívünkbe zárunk.Pár sorodba lehetett beleszőni belegondolni a magunk fényképeit.
    Tetszik:)
    üdv:Marcsi:)

  7. Kedves Zina!
    Mintha a Mindenségből küldted volna versed. Bizony, nagy felelősséggel bír minden tettünk, cselekedetünk, mert valahol feljegyzik, "mert örökül marad".
    Tetszett, mert elgondolkoztatott.
    Szeretettel: Viola (f)

Szólj hozzá!