Attila csak erre jött…

“Attila csak erre jött…” bejegyzéshez 9 hozzászólás

1. Az imént írtam neked jó sokat, de az a helyzet, hogy nem válaszoltál a levelemre. Én életemben soha nem voltam kötekedô. Hidd el. Akár milyen figyelmesen olvasom h.sz.-eidet, csak az látszik, hogy nem válaszolsz. Többször megvádolsz, hogy én az akkor öt éves és az akkoriak: [color=#006699]miért nem tettetek akkor semmit ellene, a barátaitokért?[/color]és olyanokat képzelsz a versembe, amit nem is írtam. Magyarok, vagy sem: mi, akik ebben a Medencében éltünk. Nációk sokasága. Cinkosnak nevezel, mert hallgattam öt éves koromban. Mint írod: Te nem éltél akkor. Én éltem és pontosan emlékszem. Mirôl vitatkozunk?
   [color=#006699]Én próbálok közelíteni, közös nevezőt találni.
   De, mindegy is úgy látom.[/color] Ez nem ôszinteség. Ez más.

   Továbbra is szeretettel ölellek, mert nem szeretnék elbeszélni melletted, de kérdéseimre nem válaszolsz, akkor én i megkérdezlek. Azt azonban nem viszonzom, hogy [color=#006699]de mindegy is, úgy látom[/color]

   PiaNista

2. Kedves [b]Zsermen[/b], én igazán nem akarom fiatalítani magam, de az, hogy mi [i][b]miért nem tettünk valamit[/b][/i], az azért van, mert akkor 5 éves voltam: csak láttam, de nem értettem. Lehet, hogy sajnáltam ôket, de segíteni, ha bele is szakadtam volna, reménytelennek nézett ki.
   Most tényleg nem értelek! Országúti rögrôl egy árva szót sem írtam és egyen meg engem a fene, ha én valaha is megpróbálok elbeszélni valaki mellett, vagy nem igyekezni közös nevezôre jutni. Ha netán eljutunk odáig, hogy jobban megismersz, vagy az írásaim tartalmát, akkor meglátod majd, mennyire nem illik rám, amit írsz: vétkesek közt cinkos, aki néma. Bár tényleg: én voltam a néma 5-éves cinkos, aki nem avatkozott közbe s hagyta, a vétkeseket ölni, dorbézolni, Dunába lövetni. Átok fejemre!

   PiaNista

3. [b]Kedves László![/b]

   Tisztában vagyok képességeiddel, ezek szerint én értettem rosszul…:)
   Jó szórakozást a csapattal. 🙂

   Üdv: Mészáros Botond 🙂

4. Kedves [b]Zsermen[/b], ismétlem, én nem haragszom, ha ôszinte vagy. De azét lehet, hogy ezt tisztázni kell. Ez a vers Az Országútról szól. Dehát Napóleon is békésen, de Sopron-Bécs környékét megjár5ta. Mátyás, és az összes többi, akiket említek a versben, járták az országutakat országon kívül és belül.

   Öleléssel:

   PiaNista

5. Kedves [b]Botond[/b], egyszer elítettem neked, hogy én nem szoktam és nem is nagyon szeretek elemezni, habár kiváló magyartanárnôm (az ötvenes évek közepén) alaposan megtanított rá).
   AGothia Cup Foci VB-n a magyar csapatok gazdája vagyok, ezért most csak ennyi…rohanok tovább.

   Ölellek:

   PiaNista

6. [b]Kedves László![/b]

   Soraidból úgy vettem ki (lehet, hogy tévedek), hogy valamiért úgy érzed, a Te hozzászólásaid szerényebbek, kevesebbet érnek, mint az enyémeim. Pedig ez nem így van. Az emberek jobban szeretik az őszinte véleményeket, mint a csonttáboncolást. A szabályok, iskolai tanítások alapján elemezni nem egy dicső dolog, de őszintén véleményt mondani egy versről annál inkább. Szóval kérlek ne érezd úgy, mintha Te kevesebbet tennél! 🙂
   Utolsó soraidra reagálva: habár ilyesmi elég szokatlan, de ezúttal én köszönök a Te versed alatt. Köszönöm a rengeteg szépet, a jókívánságokat és a gratulációt! Bár igazad lenne… De ezt majd az idő eldönti helyettünk…:)

   Üdv: Mészáros Botond 😀

7. Kedves [b]Botond[/b], köszönöm szépen, hogy elolvastad. Tudod, hogy én nem elemzek, csak olvasok és boldogan jelzem, ha valami tetszik. Köszönöm, hogy Te több idôt fordítottál rám.
   Külön köszönet a kiemelésekért.

   Ölellek és gratulálok. Rád még sokan emlékeznek majd, ha még marad egy ki költészet, irodalom és körötte egy kis kultúra az elkövetkezendô pár évtizedben.

   PiaNista

8. Kedves [b]Zsermen[/b], értelmetlen lenne a h.sz.-ed, ha nem az ôszinteség vezérelne. Köszönöm az ôszinteséget. Mindenkitôl. Már aki olvas tôlem valamit.
   Hogy jutott eszedbe, hogy humorizálok? Az egész versben semmi humor nincs. Ez mind, amit felsoroltam, az…vagy [b]A[/b]z [b]Ö[/b]reg [b]O[/b]rszágút szeme elôtt zajlott le.
   Én Budapest ostromát a város közepén, de negyedik emeleten / óvóhelyen éltem át. A negyedik emeletrôl láttam a zsidókat, akiket kettôs sorban, puskatussal böködve tereltek a Dunához a nyilasok. Ismerek embert, aki ebbôl a sorból futott életét mentve: 14 éves volt. Nagyszerû zenész és barát. Én katolikus vagyok…mert talán ez most kérdésként felmerülhet.
   Tehát ez gyalázat volt, de nem érzem, hogy én humorosan tálatam volna. Zsermen, én igazán értékelem minden nekem eddig írt sorodat, de akkor legalább annyit írj, hogy hol látsz ebben humort? És akkor átírom…
   Az a harmadik személy, akit sejthetni az egyes sorokban, kiderül az utolsó két sorban: az Öreg Országút…
   Légy velem továbbra is ôszinte.

   Öleléssel:

   PiaNista

9. [b]Kedves László![/b]

   Azta! Ez mekkora volt…:)
   "Később Mátyás seregei
   Feketéltek rajta,
   Bécsben a trón nagyot reccsent,
   S elmerengett rajta:

   Most az egyszer szerencsém volt,
   Nem ültettek mást rám,
   Bár utólag meggondolva
   Néha nem is bánnám."-zseniális sorok, zseniális mű!!!
   Rengeteg utalás van a Zsermen által kiemelt versszaktól kezdve a vers teljes egészéig, nagyon jó a ritmus, az összefoglaló történet. 🙂
   "A tatárok kis lovai
   Tiporták a port itt,
   Nem tudták, hogy hosszú távon
   Elvesztik a partit."- hú, ezt élmény volt olvasni! 😀

   Gratulálok: Mészáros Botond 🙂