Az éjszaka csókja

Az éjszaka csókja

Még érzem csókod ajkamon,
bennem van minden rezdülésed,
elmém néha elkalandoz,
átmeneti az eltűnésed.

Mindig magam előtt látlak,
nyitott szemmel álmodlak újra,
mosolyod olvad a mára,
és megpendül lelkednek húrja.

Zenédre magam táncolok,
s várom, hogy hozzon az alkonyat,
ha itt vagy újra, bársonyos
ajkaddal érintsd az ajkamat!

“Az éjszaka csókja” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!