Út fényből a fénybe
Nem ez a földi élet a minden,
porszemek vagyunk a mindenségben.
De él bennünk az Isteni lélek,
halhatatlan magja a mindenségnek.
Egy-egy külön világ minden ember,
fény világából földre küldetéssel.
Cél: útját bejárva, hűségesen
az Isteni fénybe ő visszatérjen.
Ám a hűség nem emberi erény,
sátáni sugallatra útról letér.
Csak feléje nyújtott Isteni kéz
megragadása, számára a mentség.
Szeretet fényhídján érint e kéz,
sugározva Isten valódi fényét.
Boldog ember az, akit megérint,
szeretete óvja, megvédi lényét.
Hogy ne szívja magába a mélység,
talmi csillogás, világi fényesség,
világosság helyett a sötétség.
Végül – legyen örök otthona – a fény!
(2010-08-13)
Drága Rózsa!
Így legyen, ahogy írod, hisz Te Magad vagy a fény.
Szeretettel gratulálok: Viola (f)(l)(f)
Drága Ica!
Köszönöm olvasásodat és kedves véleményedet.
Szeretettel: Rózsa(f)
Újból egy szép verset írtál drága Rózsika.(f)
Szeretettel olvastam a "fényről: Ica