Idősíkok

Idősíkok

Az emlékek egyszer csak köddé váltak,
s a rockzenék külvárosai mögött
– a Föld azóta egyre csak dübörög -,
a csókok is árnyakká szublimáltak…

Őszülő varkocsok közt alig látunk
Létezés fölötti örvénylő jövőt,
kézfogásainkba száraz kikötőt,
dalainkba meddő létet kiáltunk…

és még mindig egyre forog a korong,
s a Teremtésnek tán sose lesz vége,
a Karma örök, de nem jelent vigaszt,

e világon csak az álom az Igaz,
s amit megtudhatsz még e koron, hogy ;szebbet
álmodik minden bölcsnél a bolond.;