Tengerszív
Púderezz kavicsokon siklanak a hullámok
A tenger heves szívdobbanásai
Engedelmes tyúk módjára csipegetnek a sirályok
Okkersárga csőrükkel felkapják, s viszik az időt
Hív a korall-kék messzeség, nincs mitől félni
Törtfehér sziklák közt rejtőzködik az ég
A Nap és a felhők, a magnézium és az oxigén
Alatta sós szél ringatja hullámos hajamat
Az édes könny néha-néha belekap
Hátulról támad fel a morajlás:
Ez lenne a szabadság?
Egyensúlyozni egy testet a kövek felszínén
Kopott jachtok között ÉN vagyok az érték
Nincs az a rászáradt tejhabos aljú csésze cappuccino
Mi felébresztene ebből a drámai álomból
Velem született hiba/páncél a képzelet
Leírni muszáj, de kimondani nem lehet
A kikötőben iszapos talppal állok
Behunyt szemmel értelmet találok –
Magamban.
Köszönöm szépen a sok biztatást! 🙂
Merlinnek átadom 😉
(Habár ,már jó ideje Magyarországon vagyok)
Upsz, elnézést, kicsit távol maradtam az oldaltól…
Zsermen:
jaj, sajnos nem, az "púderezett" akart lenni, sajnos egy elírás… de mint tudjuk, Arany János "gondolta a fene" 😉
Nagyon kedves vagy, úgy érzem én is, a tengerpartoknál valami különleges energia/ihlet tölt el, máshol nem tudok ilyeneket írni…
Írni írok verseket néha angolul, lefordítani még nem próbáltam meg – max fejben.
Peti:
Neked is köszönöm a kedves szavakat… 🙂
Szerintem csak a táj és a "puha" fogalmazás teszi, de nagyon megtisztelő, hogy ekkora költőket idéz fel bennetek!:)
Szia Dorka!
Megint tenger… annyira jó! 😀
Nagyon szépek és kifejezőek a képeid, tényleg olyan, mintha az olvasót is odavarázsolnád a tengerhez, szinte érzem az arcomon a sós vízpermetet. A rímeket is nagyon jól összeraktad, gratulálok hozzá!
Zsermennel egyetértek, tényleg emlékeztet Shelley és Keats verseire.
"Törtfehér sziklák közt rejtőzködik az ég
A Nap és a felhők, a magnézium és az oxigén"
Nekem ez a két sor tetszett a legjobban, teli találat! 😉
Üdv,
Peti