Tengerszív

Tengerszív

Púderezz kavicsokon siklanak a hullámok
A tenger heves szívdobbanásai
Engedelmes tyúk módjára csipegetnek a sirályok
Okkersárga csőrükkel felkapják, s viszik az időt
Hív a korall-kék messzeség, nincs mitől félni

Törtfehér sziklák közt rejtőzködik az ég
A Nap és a felhők, a magnézium és az oxigén
Alatta sós szél ringatja hullámos hajamat
Az édes könny néha-néha belekap

Hátulról támad fel a morajlás:
Ez lenne a szabadság?
Egyensúlyozni egy testet a kövek felszínén
Kopott jachtok között ÉN vagyok az érték
Nincs az a rászáradt tejhabos aljú csésze cappuccino
Mi felébresztene ebből a drámai álomból

Velem született hiba/páncél a képzelet
Leírni muszáj, de kimondani nem lehet
A kikötőben iszapos talppal állok
Behunyt szemmel értelmet találok –

Magamban.

“Tengerszív” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen a sok biztatást! 🙂
    Merlinnek átadom 😉
    (Habár ,már jó ideje Magyarországon vagyok)

  2. Upsz, elnézést, kicsit távol maradtam az oldaltól…

    Zsermen:
    jaj, sajnos nem, az "púderezett" akart lenni, sajnos egy elírás… de mint tudjuk, Arany János "gondolta a fene" 😉
    Nagyon kedves vagy, úgy érzem én is, a tengerpartoknál valami különleges energia/ihlet tölt el, máshol nem tudok ilyeneket írni…
    Írni írok verseket néha angolul, lefordítani még nem próbáltam meg – max fejben.

    Peti:
    Neked is köszönöm a kedves szavakat… 🙂
    Szerintem csak a táj és a "puha" fogalmazás teszi, de nagyon megtisztelő, hogy ekkora költőket idéz fel bennetek!:)

  3. Szia Dorka!

    Megint tenger… annyira jó! 😀
    Nagyon szépek és kifejezőek a képeid, tényleg olyan, mintha az olvasót is odavarázsolnád a tengerhez, szinte érzem az arcomon a sós vízpermetet. A rímeket is nagyon jól összeraktad, gratulálok hozzá!
    Zsermennel egyetértek, tényleg emlékeztet Shelley és Keats verseire.

    "Törtfehér sziklák közt rejtőzködik az ég
    A Nap és a felhők, a magnézium és az oxigén"

    Nekem ez a két sor tetszett a legjobban, teli találat! 😉

    Üdv,
    Peti

Szólj hozzá!