Kék vers

Kék vers

Kékek a fények.
Nyújtózik kék tüllben
az illatos nyár,
levendula, zsálya
bársonyos kék
rozsdával hímzett,
csuda-kék ruhája.
Lepkék szállnak,
kék nyugalom
a szőke homokon.
Langy szellő bontogat
szemérmes bájjal
apró kék kelyheket.
S viszi az illúziót,
kék lábán táncoló
levendula, zsálya.

“Kék vers” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves Ica!

    Maga a nyugalom, a békesség versed! Kékségben merültem, nagyon jó volt!!!!!
    Gratulálok! 🙂
    Szeretettel: Kata (f)

  2. Nagyon tetszik ez a kék versed Ica,"kék nyugalom a szőke homokon" igen ez nagyon kellene mindenkinek egy kis nyugalom!Egyébként az én színem is a sárga no és a lila:)
    PUSSZ NEKED;)

  3. gyönyörű volt ez a kékség…ötletes, remek vers,dallamos, önmagába visszatérő, mint a mindenség…a nagy kékség…örömmel olvaslak mindig Ica.Üdvözöllek:B:)(f)

Szólj hozzá!