vilagunk @online.hu
Felmegyek a netre,
e- maileket írok,
ékezetek nélkül
érzést továbbítok.
Gondolataimat
nagyjából kifejtem,
az számít bűvésznek,
aki megfejt engem.
Facebookot nyitok,
gyakorta megnézem,
sok barátom van már-
azt hiszem – ismerem
valamennyi baját,
de csak az ikonok
kacsintanak énrám.
Cinkosan küldenek
egy-két jelet,
ilyenkor az ember
velük együtt nevet.
De nem hallom őket,
arcukat sem látom,
puszit, ha küldenek,
:-+ ezt a jelet várom.
Nem érzem melegét
az ölelésüknek,
szemembe ők soha,
soha nem is néznek.
Nem értem bajukat,
nem látom könnyüket,
csak a like-jelüket,
ész nélkül nyomkodom
a laptop billentyűket.
Ha szeretnek engem,
azt írják : XD ,
ismerem e jelet,
de érezni szeretném,
amikor ölelnek,
amikor karolnak,
bizsergető érzés
szívemig hatolhat.
Felmegyek a netre,
chatelek ám sokat.
Így szerzek magamnak
igaz barátokat?
Kedves Zsermen,
nagyszerűen látod a vers lényegét, az ütköztetéseket.
Lehet, nem derül ki világosan – sőt bizonyára nem – de az érzelmek és a fizikai valóság szembeállítása valóban azt sugallják, hogy ez a virtuális világ közelebb is hozhat embereket egymáshoz.
Természetesen gyakorlati hasznát, szükségességét is elismerem eme világnak. Lásd, én is használom.
Talán a mértékletességen lenne a hangsúly, (ezt az elvet nem árt követni) s mindazon gondolatokon, melyeket "barnaby"-nak is kifejtettem.
Örülök, hogy írtál: Margó
Kedves "barnaby"
Jól ismerem -gondolom Te is- a mai gyermekek, fiatalok világát, mindennapi munkám során szerzett tapasztalataim egyikét sűrítettem itt versbe. A legnagyobb problémát én is abban látom, hogy keveset beszélgetnek (főleg a szülők) a gyerekekkel, nem eléggé figyelnek rájuk.
Felütik fejüket a pótcselekvések. Az okokra itt nem térnék ki, hiszen azok nagyon sokrétűek.
A legszomorúbb – gyakorta látom – két fiatal egymás mellett ülve órákig nyomkodja okos telefonját. Szörnyű!
Köszönöm soraid: Margó
Jó a vers, a gondolat a kérdés…minap hallottam az egyik iskolás gyerek panaszait, hogy miért érzi jól magát a nyári táborban…azt mondta nagyjából, hogy:azért, mert a suliban ,már nem is beszélgetnek szinte egymással, mert mindenki az okos telefonját bújja…és itt annyira jó érzései vannak, hogy figyelnek egymásra…elgondolkodtató mondatok…versed szintén.
Gratulálok:B:)