Kerekesszékben

Kerekesszékben

Jön veled szemben
Te elfordítod fejed
Szempillád rebben
De a megvetés vezet
Látod, megszeppen
S te nem fogod a jelet
Mész görnyedtebben
És nem nyújtod a kezed

Félted gyermeked
És rászólsz, ne nézz oda
Éled életed
Nem érzed, ez egy csoda
Ahogy küzd, szeret
Bár nem ő választotta
Mégis megveted
Isten rá ezt osztotta

Ne tedd, ne bántsd őt
Segítsd, könnyítsd meg létét
Érezze erőd
Hozz el lelkébe békét
Adj neki erőt
Feledje mások vétkét
Legyen éltetőd,
Hogy megérted reményét.

Csöppnyi szeretet
Gyógyír a betegségben
Gőgöd leveted
Így időben és térben
Kitágul szemed
Őt látod teljességben
Az embert, veled…
És nem kerekesszékben.

2015. július 8.
T.M.

“Kerekesszékben” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Teri, kötelességünk, valóban, de nagyon sokan még nem érettek meg erre. Szomorú tény, hogy nem képesek egyenrangú EMBERKÉNT kezelni a testi vagy szellemi sérülteket. Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel: Marika

  2. Megdöbbenve olvastam soraidat…sajnos vannak még ilyen "emberek"…

  3. Kedves Mária!
    A sérült embertársunknak kötelességünk segíteni.
    Megértés,együttérzés,szeretet…amit a szívünk diktál..barátság,jó szó stb.
    Szeretettel.K.Teri

  4. Kedves Tibor,
    Teljesen egyetértek veled, van hova fejlődnünk. És remélem, megérik a társadalmunk és megérnek az emberek egyszer erre is. Köszönöm, hogy olvastál!

  5. Kedves Barnaby! Sajnos, ez még most is élő jelenség. Saját magam tapasztaltam legkisebb unokámnál. Gyógyíthatatlan betegséget állapítottak meg nála, amely még most nem fejlődött ki teljesen, de mozgásán látszik már, hogy nem egészséges. És sajnos már az óvodában éreztetik vele – nem a gyerekek – , hogy "nem egyenértékű". Ez csúnya volt, ahogy leírtam, de még mindig ez van. Sőt, amikor megtudta egy "kedves" apuka, hogy a kisunokám a csoportba fog járni (még anno két évvel ezelőtt), kivette az óvodai csoportból és átiratta máshova. Ez adta az indíttatást. Pozitív gondolkodású vagyok, és remélem, ez a helyzet megváltozik. Köszönöm, hogy olvastál.

  6. Kedves Mária!
    Döbbenettel olvastam versed, mely nagyon igaz.
    Gratulálok szeretettel: Viola (f)

  7. Kedves Mária!

    A mai társadalom kritikája ez a vers. Sajnos, ezt (sem) tanították nekünk, hogyan kell ezekkel az emberekkel kommunikálni, hogyan lehet nekik segíteni?
    Ez egy olyan érzelmi lemaradás részünkről, egészségesek részéről, amit egyszer (s lehetőleg minél előbb) be kell pótolnunk. Nyugaton, ahol másfél évtizedet töltöttem el, ez nem probléma, akár az akadálymentesítés. Van hova fejlődnünk.
    Szeretettel: Tibor 😉

  8. Talán régebben így volt…ma már nem hiszem…vagy legalább is remélem, hogy nem…a régi rendszerben,nem láthattál az utcán sűrűn kerekesszékest…a tőlünk nyugatabbról érkezőknek fel is tűnt, hogy nálunk nem élnek ilyen emberek?…szerencsére a világ, ebből a szemszögből -jó irányban változott…szerintem.Sok versem szól a sérült emberekről. Nem sajnálatot várnak el tőlünk, csak megértést, elfogadást…Gratulálok versedhez:B:)

Szólj hozzá!