Értetlen idő

Értetlen idő

Sosem látott mezőkön
virrasztok
törékeny fűszálak között.
Kapkodó szél borzolja szét
az értetlen időt.
Valahol dörömböl
a zengő szópihe,
sötétben valahol gyűlik
a csend, beszélni kezd,
ha nem fáj semmi, nem értheted.

Hétköznapokon szemfedőbe
öltözködik minden óra,
az elszállni készülő pillanat.
Vasárnap virágba borulhatna
minden megkínzott érzés,
gyorsan fogyó holddal
az üres éjszaka.

Kiragasztott döbbenet szívverése,
alig hervadt akácos méze
a Pannon ég alatt
talpig feketében a lelkiismeret
elveszett éden előtt leborulhatna.

“Értetlen idő” bejegyzéshez 24 hozzászólás

  1. Kedves Ica!

    Szívből gratulálok versedhez! Nem is tudnék talán kiemelni részeket, mert a vers összes sora komoly mondanivalót hordoz magába. A befejezést viszont csak megemlíteném:
    "talpig feketében a lelkiismeret
    elveszett éden előtt leborulhatna."
    Nagyon szép, nagyon jó vers!
    Szeretettel és örömmel olvastalak ismételten: Kata

  2. Ica ez nagyon-nagyon szép!!Gratulálok:)
    "Valahol dörömböl
    a zengő szópihe,
    sötétben valahol gyűlik
    a csend, beszélni kezd,
    ha nem fáj semmi, nem értheted."
    (f)Marcsi

  3. Csodaszép líra, minden szavadból átsüt, ellepi az olvasót…gratulálok Ica, könyvbe kívánkoznak már verseid…Üdvözöllek:B:)(f)

Szólj hozzá!