Gyermekeink

Gyermekeink

Mikor beléptem az osztályba,
szinte ketté volt választva.
Az egyik sorban, nyomkodták a telefont,
a másik sor, némán ült a padon.

Nem szabadna éreztetni, a szegénységet,
éppen elég baj, hogy megérték ezt!
Az anyák, már alig tudták kivárni,
hogy gyermeküket hallják szavalni

Hozzám fordult egy anyuka,
nagyon okos ez a fiúcska,
de semmire sem viheti,
mert nem tudjuk taníttatni.

Örülünk, hogy fennmaradunk,
nem baj, szeretetet sokat adunk!
Nekünk ő az életünk!
Nagyobb kincset, nem is kérhetünk..

A másik sorhoz indultam,
könnyeimmel harcoltam,
egy anyuka, annyira beszélgetett,
a fiára rá sem nézett, mikor mondta a verset.

Ő, vajon kap szeretetet?
Hisz az anyja, rá sem nézett!
Tán, ők lesznek rideg kapzsi emberek,
Mert sosem kaptak, szeretetet

Nem kéne különbséget tenni,
a gyermekeket, tanítani kéne szeretni!
Hisz egy jó anya, legnagyobb fájdalma,
ha gyermeke félre van taszítva

A pénzel, hatalommal, csak a földet uralhatod!
Hogy kinyíljon a mennyek kapuja, hiába várod!
Azt nem te döntöd el! Melyik kapun fogsz belépni!
Azt a jó Isten fogja, néked is megmutatni