Álmaidban

Álmaidban

Álmaidban ébren botorkálok.
Neszez a kék, a szálló árny hideg,
idegen itt minden.
A végtelennek tűnő csendben
egy dalt sodor felém a szél.
Állok a megzavart pillanatban
mennyei vággyal, szerelmesen.
Hol vagy? Látnok dühével kereslek,
ha nem talállak, szerelmem
magára marad, mint elítélt
álmod üres cellájában.
Ne legyek én a megváltód, csupán
csak azért, hogy túléljem a létem
a könnyes égen, mint könnyű ékszer.

“Álmaidban” bejegyzéshez 19 hozzászólás

  1. Kedves Marika!
    A bevezető után ez a lényeg a szerelemben, ha az egyik jobban szeret.:)
    Köszönöm és örülök, hogy olvastál.
    Szeretettel: Ica

  2. Fájdalmas képeid, és igen, a befejezés elgondolkodtató, nehéz vers.
    Tetszik! Gratulálok!
    üdv,
    Mara

  3. Kedves Ica!
    Gyönyörű versedet örömmel olvastam ismételten!

    "Állok a megzavart pillanatban
    mennyei vággyal, szerelmesen.
    Hol vagy? Látnok dühével kereslek,
    ha nem talállak, szerelmem
    magára marad, mint elítélt
    álmod üres cellájában. "

    Hú, de nagyon jó!!!!!! Fantasztikus sorok, persze az egész vers az! 🙂

    Szeretettel olvastalak! Kata (f)

  4. Kedves Barna!
    Köszönöm neked, hogy hűségesen olvasol, ami nekem nagyon jólesik.:)
    Szeretettel üdv. Ica

  5. Kedves Ica, ismét a kék neszez a versben, – pedig vártam a sárgát :)) -, szép sorok.
    "Ne legyek én a megváltód, csupán
    csak azért, hogy túléljem a létem" – ezen elgondolkodtam. Gratulálok!

  6. Ez megint egy szepseges lirai vers…jo volt olvasni Teged most is…gratulálok , kedves Ica sok szeretettel:b:)

Szólj hozzá!