Álmaidban

Álmaidban

Álmaidban ébren botorkálok.
Neszez a kék, a szálló árny hideg,
idegen itt minden.
A végtelennek tűnő csendben
egy dalt sodor felém a szél.
Állok a megzavart pillanatban
mennyei vággyal, szerelmesen.
Hol vagy? Látnok dühével kereslek,
ha nem talállak, szerelmem
magára marad, mint elítélt
álmod üres cellájában.
Ne legyek én a megváltód, csupán
csak azért, hogy túléljem a létem
a könnyes égen, mint könnyű ékszer.

“Álmaidban” bejegyzéshez 19 hozzászólás

  1. Kedves Ica!
    Gyönyörű versedet örömmel olvastam ismételten!

    "Állok a megzavart pillanatban
    mennyei vággyal, szerelmesen.
    Hol vagy? Látnok dühével kereslek,
    ha nem talállak, szerelmem
    magára marad, mint elítélt
    álmod üres cellájában. "

    Hú, de nagyon jó!!!!!! Fantasztikus sorok, persze az egész vers az! 🙂

    Szeretettel olvastalak! Kata (f)

  2. Kedves Ica, ismét a kék neszez a versben, – pedig vártam a sárgát :)) -, szép sorok.
    "Ne legyek én a megváltód, csupán
    csak azért, hogy túléljem a létem" – ezen elgondolkodtam. Gratulálok!

Szólj hozzá!