A csend
Szívet, lelket szólít meg a csend,
mélység magasság benn' összecseng.
Tér – idő egységbe fonódik,
távok közt határ elmosódik.
Felhangzik szférák lágy zenéje,
áthatja szeretet mélysége.
Szív megnyílik, kattan a zárja,
Isteni Szó titkát kitárja.
Nincs az a kincs, mi drágább volna,
ha lelket érint igaz volta.
A teremtő kéz átformálja,
új emberként néz a világra.
(2015-07-20)
Kedves Rózsa!
Gratulálok gyönyörű versedhez! Különösen tetszik az a utolsó versszakod kezdő sorai:
"Nincs az a kincs, mi drágább volna,
ha lelket érint igaz volta."
Milyen igaz!
Szeretettel gratulálok!
Üdvözlettel: Kata (f)
Kedves Zsermen!
Köszönöm látogatásodat, ha igazán megcsendült valami, annak nagyon örülök.
Szeretettel: Rózsa:)
Drága Ica! Köszönöm olvasásodat és kedves szavaidat.Szeretettel: Rózsa(l)
Kedves Barna!
Örülök, hogy tetszéssel olvastad versemet, szeretettel köszönöm gratulációdat.
Üdvözöllek: Rózsa:)
Kedves András!
Köszönöm kedves véleményedet és gratulációdat.
Üdv. Rózsa
Kedves Terike!
Köszönöm kedves véleményedet, örülök, ha így látod.
Szeretettel: Rózsa
Szeretettel olvastam szép lélekemelő versedet Rózsikám.(l) Ica
Gratulálok, kedves Rózsa versedhez.Élmény volt olvasni megint Téged.Üdvözöllek:B:)(f)
Szívet lelket szólít meg valóban….
Remek versedhez szeretettel gratulálok
üdv András
Rózsa!
Ez nagyon kedves,szép vers!
Aki ezt olvassa annak a szíve zárja kattan és megnyílik:
Szeretettel:k.Teri