A csend

A csend

Szívet, lelket szólít meg a csend,
mélység magasság benn' összecseng.
Tér – idő egységbe fonódik,
távok közt határ elmosódik.

Felhangzik szférák lágy zenéje,
áthatja szeretet mélysége.
Szív megnyílik, kattan a zárja,
Isteni Szó titkát kitárja.

Nincs az a kincs, mi drágább volna,
ha lelket érint igaz volta.
A teremtő kéz átformálja,
új emberként néz a világra.

(2015-07-20)

“A csend” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!

    Gratulálok gyönyörű versedhez! Különösen tetszik az a utolsó versszakod kezdő sorai:

    "Nincs az a kincs, mi drágább volna,
    ha lelket érint igaz volta."
    Milyen igaz!
    Szeretettel gratulálok!
    Üdvözlettel: Kata (f)

  2. Kedves Zsermen!

    Köszönöm látogatásodat, ha igazán megcsendült valami, annak nagyon örülök.

    Szeretettel: Rózsa:)

  3. Drága Ica! Köszönöm olvasásodat és kedves szavaidat.Szeretettel: Rózsa(l)

  4. Kedves Barna!
    Örülök, hogy tetszéssel olvastad versemet, szeretettel köszönöm gratulációdat.
    Üdvözöllek: Rózsa:)

  5. Kedves András!
    Köszönöm kedves véleményedet és gratulációdat.
    Üdv. Rózsa

  6. Kedves Terike!
    Köszönöm kedves véleményedet, örülök, ha így látod.
    Szeretettel: Rózsa

  7. Gratulálok, kedves Rózsa versedhez.Élmény volt olvasni megint Téged.Üdvözöllek:B:)(f)

  8. Szívet lelket szólít meg valóban….

    Remek versedhez szeretettel gratulálok

    üdv András

  9. Rózsa!
    Ez nagyon kedves,szép vers!
    Aki ezt olvassa annak a szíve zárja kattan és megnyílik:
    Szeretettel:k.Teri

Szólj hozzá!