Hőség…

Hőség…

Tűz-kohó csillapíthatatlan hévvel éget,
rám merednek lándzsás sugarak,
Húsomba marnak, kínoznak, mint vének
az inkvizíció pokol-tüzei alatt…

Vasolvasztó nyárban lángot lehel az út,
szikkaszt vizet, és az azért fuldoklót,
homokká válik minden lágy folyam,
kiszáradt medrekben csont-halál fogan…

Vázára aszott egy bús növényevő,
szomját oltaná, hív folyómeder,
kölyke még vánszorog a horgas fák között,
halott anyjáért hiénákkal énekel…

“Hőség…” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Barna!

    Micsoda igazi hőség a versedben! Nagyon jól sikerült! Szívből gratulálok!

    Üdv: Kata 🙂

  2. Köszönöm Zsermen, az olvasást es az eszrevetelednek is örülök. Nem, nem harom vers ez egyszerre születtek. a nagy meleg hozta igy össze…:)

  3. Szia Laci!
    Nyugodtan írd csak ide a véleményedet, nekem irod, okulasomra…es orommel veszem a kritikát is.Hiszen abból tanul, fejlődik az emberfia..:)
    Baratsaggal:B:)

  4. [b]Barna[/b], ekkora meleget nem lehet elviselni. A versrôl nem merek írni, mert sok szakértô van jelen. Különben sem szeretek értékelni, rendre utasítani. És én már ebben a korban inkább csak írok.
    A képek, ötletek tetszettek. Jó volt.

    Ölel:

    PiaNista

  5. Érdekes, hogy mindhárom versszak más-más rímképletű. 🙂 A tartalom és a forma is megragadott. Szeretettel. Éva

  6. Kedves Barna!
    Remekül érzékeltetik képeid a kánikulát, tetszik, szeretettel gratulálok! Rózsa:)

  7. Klassz!Szerintem beleírtad nem csak a meleg napokat amik voltak,hanem a munkahelyeden lévő" meleg poklot" is:)
    ;)M:)rcsi

  8. Mintha csak a Szaharáról írtál volna. 🙂 kedves B.
    Nem mintha nálunk nem embertelen lett volna a hőség. (most egy kis szünet)
    Szeretettel gratulálok: Ica

  9. Jó lett. (Bár a hőségnek vége, 15 fokot esett a hőmérséklet.) Tetszenek a képek. Gratulálok! Üdv: Robi

Szólj hozzá!