Csillagok közt
Ajkamra száradt csókod…
Fülemben hunyt el bókod…
A Hold pajkosan rám kacsint,
A szél tétován végigtapint.
A csillagok egymásba kapaszkodva,
A másik fényéért sosem kakaskodva,
Néznek le könnyes szemembe,
S vezetnek egy díszterembe,
Hol mosolyomért táncot járnak,
Hol sosincs vége az álmodásnak,
Hol minden lehetetlen valóra válik,
Nincs szív, mely bánattól fázik…
Még ott is gondolataimban rejtezel,
S míg újra karodba nem veszel,
Bár a csillagokkal utazom,
Téged hív minden mozdulatom.