Kőszív
Miként a vízesés zuhog,
s a vízcseppek ezer szilánkra
zúzódnak szét a mélyben,
úgy vagyunk mi a világba.
Parányiak. Észrevétlen
mozdulatunkat talán csak sejted,
sziklák alatt dobog a szívünk,
érzéseinket is oda rejted.
Aztán a folyó, ha átölel,
magával sodorja minden álmunk.
Önként adjuk majd oda neki
magunknak őrzött boldogságunk.
2015
Jó volt szép versedet olvasni! (l)
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Katalin!
Elgondolkoztattál, igazad van, szívesen olvastam.
Szeretettel: Viola (f)