A holló és a róka

A holló és a róka

Tejüzembe látogató
okos madár volt a holló.
az ablaknak párkányáról
észrevette ő magától
Hogy ahol a sajtok érnek,
Sajtot kapnak, – akik kérnek

Ajándékba kapott sajttal,
Ágra szállt a nagy falattal.
Róka koma arra sétált,
Csőrben látta az ementált
Elmélkedett a ravaszdi,
hogy lehetne megszerezni

Kigondolta a kis beste,
Holló csőrből hogy eshet le
az a szép nagy ementáli,
Eltökélte, – jöhet bármi.
csak azért, mert megkívánta
Rákiáltott a madárra

Ó szép madár, égnek éke
a hét határ, és vidéke
oly büszke rád, – és sajtodra,
Elhívhatnál egy légyottra.
A sajtot szépen elfeleznénk,
és azután megehetnénk

Foglak érte tanítani,
hogy kell szépen vonyítani,
És, ha jó tanítvány leszel,
az X faktorba benevezel!
Megnyerheted a daloddal
Holló lányok szívét, – okkal

Hogyha mindezt nem kívánod,
puskát hozok, – majd meglátod!
Levadászlak, – mint egy csibét!
Lesz belőled finom ebéd!
Hollót fogok sajttal enni
Hogyha nem akarsz meghívni!

holló nézett csodálkozva
ilyen gonosz ez a róka?
gondolt egyet, nagy merészen
vajh\’ hogy mutat a sajt a prémen?
Tett követte gondolatát
lerókázta ő a rókát!