Fej vagy írás…
Jó és rossz vegyül, éjek, nappalok,
feldobva érmék, s én választhatok.
Oly egyszerűnek kéne lennie…
Pánik, szapora pulzus, zűrzavar,
várni egy kicsit, múljon a vihar,
eltévedni könnyű sűrű ködben…
Fej vagy írás? Mielőtt lezuhan,
őrülten gyorsul, még csiszolatlan
a választás hirtelen… Veszteség…
Idő megmosolyog, nem rejtőzik,
rám simul, oktat, hozzám tartozik,
láttatja hibáim, újrajátszás…
Leülepszik mi felkavarodott,
átláthatóvá válnak pillantok.
Az érme ugyanaz. Én változok…
Már tudom a választ, tiszta légtér.
Kezembe zuhan, simul, megdicsér,
de, hogy írás vagy fej… már lényegtelen…