Bölcsőtől a koporsóig…

Bölcsőtől a koporsóig…

Gyermek lett egy szép fohászból –
pislogott a magzatmázból,
sírás görbült apró ajkán,
gyöngyszem gördült le az arcán,

gőgicsélt egy pöttöm remény,
nőtt, nődögélt álmok tején,
nyugta nem volt bölcsőágyán,
csetlett-botlott apró lábán,

alig lépdelt egyet-kettőt,
már meglepte a Teremtőt,
elindult, mert hívta álma,
magasságba vitte szárnya…

Pegazussal szállni a cél,
barátja toll – amíg csak él –
mankója, ha földre rogyna,
míg ereje el nem fogyna!

Erőssé vált, hite pulzált,
heves szíve rímtől pumpált,
ereiben betűk forrtak,
megsebezték – versek folytak,

összefogta mind – imákba,
ékesen szólt a világba,
ír, mitől a bőr borsódzik –
bölcsőtől a koporsóig.

“Bölcsőtől a koporsóig…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!