“Elég volt!” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. Kedves Brigitta! Köszönöm a hozzászólást! … és sajnálom… mert ez nem egy kellemes érzés… nállam sajnos állandósúlt, formálja a személyiségemet – mondanom sem kell, hogy nem jó irányba. Ennek nem szabadna így lennie. Teremtettünk egy élhetetlen világot magunknak, mi emberek. Pedig milyen szép lehetne az élet!

  2. Kedves Anikó és Ildikó! Köszönöm, hogy rátaláltatok erre a versre. 🙂 Jó lenne azt írni, hogy ez egy olyan érzés, ami jött és ment, de sajnos ez nekem a mindennapok része…. telítődök és aztán menekülök… sajnos néha agresszíven védem a határaimat…

  3. Kedves Andrea!
    Azt hiszem, a túlzott türelmünk juttathat el bennünket idáig, hogy már csak kilépni akarunk a helyzetekből. Eltűnni belőle.
    Gratulálok, ez erős, hatásos kiáramoltatáshoz.:)
    Szeretettel: Ildikó(f)

  4. Kedves Andi! Köszönöm, hogy elolvastad. Sajnos ez egy olyan érzés, ami sűrűn eluralkodik rajtam. Úgy érzem túl sokat akarnak tőlem az emberek, a világ, és én már képtelen vagyok többet adni magamból… számomra ez a vers inkább egy gyenge ember kétségbeesett segélykiáltása… ha kemény lennék, jobban meg tudnám védeni magam – a határaimat felismerve korlátokat tudnék szabni, és akkor talán nem érném el a fáradtság és a kétségbeesés ilyen szintjét!

Szólj hozzá!