Vitorla

Összes megtekintés: 565 

Vitorla

Hajón, mint Odysszeusz jöttem érted,
s utazva világokon láttam,
hogy rossz oldalra álltam
és már hiába várnám visszatérted.

Tenger óriás hullámait néztem,
és egyre nagyobb lett világom
– hullámoktól nem látom-,
a legnagyobbakat magamhoz mértem.

Egyszer kiszabadult lelkem a testből,
s láttam, hogy tőlem függetlenül
a dalok szüntelenül
emelik fel a lelkeket a földről…

S mindenkiből szól egy dal, a sajátja,
ez az mit kerestünk, a szárnya
melengető kabátja,
isteni részünk örök vitorlája…

“Vitorla” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Szia András! Igen, magam is érzek így. Próbálunk a jó oldalra állni, de később mindig kiderül, hogy az volt a rossz.
    Az lenne az igazi amiről írtál, "…mindenkiből szól egy dal, a sajátja, a szárnya…"
    üdvözöllek,
    mara

Szólj hozzá!