A Felnövekvő perceket…

A Felnövekvő perceket…

Tudom nem vagyok más,
csak egy ember,egy porszem,egy lélek.
Felkap – s magával ragad szüntelen,
az örök s a hullámzó élet.

Tajtékjának tetején hirtelen pillanatokban
születek ujjá hűen – hűtelen.
Minden reggelben ami még jön,
örökkön-bűntelen.

Tudom nem vagyok más,
csak az aminek látnak.
S belső világomból eredek,
és szenvedélyesen rabja vagyok a boldogságnak.

S ha közelebb hajolsz,
elmondom féltve őrzött titkomat.
Hogy igenis híve vagyok,
híve:A lázongásoknak.

Mert:Az élet mégis szép,
most is ragyog a Nap.
Elmondom néked,
súgom füledbe álmomat.

Melyben öleltelek téged,
és gyengéden simogattam arcodat.
S érzem még most is,
szívemben szívdobbanásodat.

S tudom nem vagyok más,
de van kinek minden,néhánynak senki.
Ám Én vagyok – Szeretek.
Belőled élek – S belőled lenni az:

Amiért még vállalom…A felnövekvő perceket.

Soltszentimre; 2004. Május 29. Szombat.

Szólj hozzá!