Fényfehér

Összes megtekintés: 493 

Fényfehér

Lelkemre selyem-csend feszül,
és a sóhajba szőtt szavak
helyén, ma végre “emberül”
teremtett pillanat fakad.

Az éj felfedi fényemet,
hol benn ragadtak álmaim,
s a porból felvett képzelet
matat az égnek árnyain.

Ma végre önmagam vagyok,
bár testem érző kőszobor,
lelkemből többet nem adok,
kétség immár nem ostromol.

Sorsom a létre rásimul,
szemembe a fény hazatér,
hátamon a múlt pillesúly,
a holnap lapja fényfehér.

Szála Gabriella
2015. augusztus 12.

“Fényfehér” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. ez az állapot, nagyon emberi és tetszetős…könnyedséggel árasztott el a versed.jó gondolatokkal, érzésekkel olvastalak.:B

Szólj hozzá!