Fájdalmam
Rémálmok gyötrik emléked,
Szívemben hunyt ki szépséged,
Akár karodban szegény feleséged.
Kezem kérlek, engedjétek!
A mélybe ránt arcképed,
Mégis üressé tesz fényképed.
A megbocsájtást bár kérheted,
Gyötörve el nem érheted.
Szívemet nyugodtan tépheted,
Fájdalmam úgysem értheted.
Nagyon szépen köszönöm! Üdvözlettel: Bella