Kis kavics

Kis kavics

Egy apró kis kavicsként éltem az életem.
Fényessé csiszolt a patak sodrása engem.
Vitt a víz csillogtam-villogtam!
A kristálytiszta vízben úsztam, lubickoltam.

Csodáltam magam a víz tükrében!
Sütkéreztem a nap fényében!
A patak vize ide-oda sodort!
Míg egy nap egy kavics, belém karolt.

Árnyékként mindig őt követtem.
Nyomában voltam, mert szerettem!
Már nem csillogtam-villogtam,
a nap fényében sem ragyogtam.

Árnyékában fakó, szürke lettem,
s csak úszkáltunk néma csendben.
Egy nap már nem mozdultunk, csak éltünk.
Oly sokáig, így vesztegeltünk…

A sok törmelék szinte már ellepett,
el akartam indulni, de már nem lehetett…
Ő elúszott, engem hátra hagyott,
Nékem a felkavart víz… csak az jutott…

A napsugara a víz tükrén ragyog!
A víz tükre vakítva csillog!
Hiába csalogatnak, mozdulni sem birok,
Én már végleg, örökre… itt maradok..

“Kis kavics” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Drága Éva !

    A szürke, kis kavicsokat az idő gyémánttá csiszolja.
    A felőrlő törmelék pedig,soha többé nem találja meg,hiába keresné.
    Hiszen az egyik "nemessé" válik….a másik az "enyészeté".

    Rokonlelked átölelve….szeretettel:Vali m.

  2. …ilyen a szerelemért feláldozni magunkat. Ha egy kis kavics teszi, is sajnáljuk, de emberek esetében még szomorúbbá tesz. De hát ilyen az élet, jól megfogtad a téma hangulatát.
    Vadvirág

  3. Kedves Éva!
    Meghatódtam verseden. Te, mint könnyű kis "kavics",
    könnyen felszínre tudsz kerülni! Ne add fel, Neked a csillogásban van a helyed.
    Szeretettel kívánom a legjobbakat: Viola (f)(l)(f)

  4. Drága Évám!

    Micsoda véletlen! Valahol nekem is van egy kis kavicsos versem, hasonló gondolatokat fogalmaztam meg akkor én is.
    Szép verset írtál, örömmel olvastalak.

    Sok szeretettel gratulálok: Icu(f)(l)

Szólj hozzá!