Napló

Napló

Gondolat foszlányok,
rajzok,
kívánságok,
papírra vetett
gyermekkori álmok.
Megfakult sorok,
boldog mit sem sejtés.
Visszafojthatatlanul tör fel most
lelkemből az üvöltés!
Ki voltam,
mi voltam
s mi akartam lenni…
Elnyelte az idő
s benőtte a semmi…

“Napló” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedved Marcsi! Az életben mindenki számos gonddal, bajjal találkozik. Ami számít, az az adott ember reakciója az adott szituációra. Ez különbözteti meg a pozitív embert a negatívtól. Bár nekem mindig félig üres a pohár és keserű a szőlő, hiszek benne, hogy a boldogság tanúlható. Maradj mindig bizakodó. 🙂

  2. Andrea aranyos volt a naspolyás visszakacsintásod,örülök ha elolvastad;)Próbálunk reménykedni,vagy épp egymásnak egy kis lökést,bíztatást adni!pozitív ember lennék?Sokan mondják,bár én is a negatív dolgokat kapom az utamon,ha esetleg beleolvasol pár versembe láthatod.legtöbbször viszont tényleg töröm magam előre/persze a család sokat segít/,Csak azt a nyamvadt "reményhalat" valaki bemutatná nekem egyszer:);)

  3. Kedves Andrea!

    Tetszenek ezek a néhány sorban leírt gondolataid! Tömörek, mély, gondolkodtató mondatokkal! A többi is hasonlóan nagyon jó!
    Nagy gratulációm!:)
    Üdv: Kata

  4. Kedves Marcsi! Köszönöm. A reményt is. Szükségem van rá. Az olyan pozitív emberekből merítem, amilyen te is vagy! És fura gyümölcs az a naspolya. 😉

Szólj hozzá!