Vadon nőtt vigasz…

Vadon nőtt vigasz…

Vadrózsákat látok, sűrű folyondárok,
köztük vadvirágok, itt nem fog az átok.
Bódító illat, csitít, elringat.
Átfonnak hegeket borostyán-levelek,
örökzöld erezet, nem tépik tövisek.
Napfénnyel átszőtt, vigasz vadon nőtt.
Burjánzó hajtások, itt nincs rejtély, zálog.
Csekély, mégis hatalmas, fölöttem áll, irgalmas…
Lépek, semmi nem tiltja, a csend örökké nyitva…

“Vadon nőtt vigasz…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Olyan mint egy titkos kert, ahol a lélek nyugalomra lel. Nekem tetszett.

Szólj hozzá!