Magyar vagyok… átírt változat

Magyar vagyok…
átírt változat

Magyar vagyok… és önzőn
Mondom, én magyarnak születtem,
Mert itt ringatták bölcsőm,
És itt élhetek becsületben.

Magyar vagyok… vállalom
Akkor is, ha másnak nem tetszik,
Büszke vagyok… s válaszom:
Büszkeségem egyre növekszik.

Magyar vagyok… és hitem
Erős, mély érzés, nem homokvár.
De nem bízom bárkiben,
Ki tudja, hol az országhatár?

Égbe kiáltom, hallhasd,
Magyar vagyok kicsiny hazámban,
Kell, hogy hangomat hallasd,
Hittem anyámban, és apámban.

Ébredjünk fel végre már,
Mert fetrengünk csak rothadásban,
Nézd, mily gyönge kártyavár,
Hát ne segítsd a roskadásban.

A szíved legyen nyitott,
Magyart ne származásban keress,
Nem lehetsz oly bigott,
Hogy jóérzést imával temess.

Magyar vagyok… fogadd el,
Kis hazámban egy érző magyar,
S bár hajónk csak vesztegel,
Várom, hogy végre vihart kavar.

2015. augusztus 13.
T.M.

“Magyar vagyok… átírt változat” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Zsermen! A vers egy finomított változata egy korábbi versemnek, amely szókimondóbb volt. Nem akarom túlpolitizálni, de hangzottak el kijelentések arra vonatkozóan, hogy ki a magyar. Én itt születtem, itt éltem, de mégis megkérdőjelezték magyar mivoltomat (csak az magyar, aki rájuk szavaz). Ez bántott, ezért született az előző vers, és annak finomított változata. Köszönöm, hogy itt jártál, és olvastál.

  2. Kedves Terike! Köszönöm szépen, hogy nálam jártál és köszönöm a kedves idézetet. Szeretettel: Marika

  3. Kedves Rzsike! A versem egy finomított változata egy korábbi versemnek, amely szókimondóbb volt. Nagyon régóta kínzott a gondolat, hogy megírjam. Nem akarom túlpolitizálni, de hangzottak el kijelentések arra vonatkozóan, hogy ki a magyar. Én itt születtem, itt éltem, de mégis megkérdőjelezték magyar mivoltomat (csak az magyar, aki rájuk szavaz). Ez bántott, ezért született az előző vers, és annak finomított változata. Köszönöm, hogy itt jártál, és olvastál.

  4. Drága Vali! Nagyon örülök, hogy olvastad a versem és teljesen egyetértek veled. Köszönöm, hogy nálam jártál. Ölellek: Marika

  5. Drága Mária !

    Átírt verseden is, átjön a mondanivalód.

    Petőfi,amikor "ostort" fogott kezébe nem a hazát(a HAZA csak fogalom és ÉRZÉS),hanem a "hazát rontókat" vádolta.
    Mehetsz bárhová a világban,csak vendég, vagy üldözött lehetsz.
    Aki nem volt még kényszerűen távol, bizonyára nem ismeri a honvágy keserű ízét.

    Valóban többet,jobbat érdemelnénk.
    Hibáztunk sokat.
    Melléfogtunk sokat.
    ….de voltunk mi, védőbástya is Európában.

    Ma, magyarnak lenni….küzdelem.
    Talán ebben vagyunk még "életképesek".

    Ölellek:Vali m.

  6. NOS ÉN KICSIT HALKAN MONDOM,MOSTANÁBAN,HOGY MAGYAR VAGYOK.VALAMI ELVESZETT A SZÓBÓL,A SZÍNÉBŐL ,ÚGY MINDENBŐL.
    ANNYIRA MAGYARKODUNK,HOGY A SZÓ VALÓDI JELENTÉSE ELVESZTETTE VARÁZSÁT.
    PERSZE EZ CSAK AZ ÉN VÉLEMÉNYEM.

  7. Kedves Mária!
    Az óvodámban tanult vers örökké a szívemben maradt.
    "Magyar vagyok…..magyar….magyarnak születtem…magyar nótát
    dalolt a dajka fölöttem,magyarul tanított imádkozni Anyám…szeretem
    örökké gyönyörű szép HAZÁM!"
    Szeretettel:K.Teri

Szólj hozzá!