Ruházkodunk és rázkódunk
ez a mámor még csak kezdet
hét csillag ölel egy estet
s ha az idill kerül képbe
bizsereg a betűk vére
mértan kisasszony felajzó
merevedik a vonalzó
számtanról hullnak az ingek
százasnak tízessel intek
mikor a hiány kigúnyol
magány árad csontból húsból
s ha leesik gatya zokni
elmém kezd világosodni
a hangsúly keblei puhák
eltakarják a szó-ruhák
de e pillanat túl merész
bikiniben pózol az ész
a te szíved bársony holmi
ünneplőként szoktam hordni
áttetsző harisnya lelked
abba bújtatom a verset
Tetszett.:)
:)NAGYON JÓ.
Érdekes költői képek. Tetszett. Üdv: Robi