Depresszión túl
Jól ismered minden rezdülésem,
mikor üvöltenék, mikor csitulok,
hogyan vajúdok a vers-szülésen,
miért titkolom el azt, amit tudok!
Hajdanában hallgataggá váltam,
s magas falat húztam magam köré,
sajnálkoztak rajtam, ó, de hányan,
Te elvezettél a boldogok közé!
Tanítottál újra talpra állni,
álnok depresszió így suhant tova,
hátam mögött kigúnyolhat bárki,
elhárítva démonok ostroma!
Nem kívánom már saját halálom,
s bíbormosoly az ajkam szegletén,
túl tébolyult, őrült bolyongáson,
mert letetted az életet elém!
Budapest, 2015. augusztus 27.
Nagyon köszönöm!(f)
Már a címe megfogott…
Tetszett a versed.
Köszönöm drága Zsófi(l)
Nagyon örültem Neked.
Ölellek szeretettel: Icu(f)