IMÁDSÁG

IMÁDSÁG

Te is, ő is, sőt mindenki tudja,
hogy a magánynál
nincs kegyetlenebb,
szívszorítóbb érzés
A kört az ember hiába is futja
számolatlanul,
egyre kevesebb
az enyhítő megbocsátás
Mindent elmos
a kín, a néma szenvedés
Te is, ő is, sőt mindenki tudja,
hogy a boldogsághoz
ennyi túl kevés.
Nincs éltető simogatás,
Nyugtató, meleg ölelés,
se kedves hangod, ami édesítené
sok, szürke, üres napom\’
Egyedül maradtam
– bár soha nem akartam –
Az élet rögös útján bukdosva haladtam,
– s ez meggyötört –
Kínlódva kívántam az őrjítő gyönyört.
Nem jött új szerelem
– hiába kértem, vártam –
Zord páncél nőtt megtört szívemen
Így a boldogság elkerült,
s ma már nem is keresem.
Nézz le rám magas ég!
Burkolj be lágy szellő!
Űzd ki belőlem a félelmeket!
Nem akarok árván,
elhagyva meghalni!
Kérlek, borítsd rám éltető fényedet!

Eger,2015.aug.11. Fleiszig Rózsa (Vadvirág)

“IMÁDSÁG” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Nagyon szép gondolatok az egyedül élő emberek vágyairól.
    Szeretettel gratulálok, Zsófi

  2. Köszönöm pozitív véleményeteket Fekete-cica, Vali-mama és Zsermen. Minden sor, szó, sőt apró betű erősítik bizalmamat, és plusz energiát kölcsönöznek. K(ang)szönöm, hogy olvastatok. Rózsa(Vadvirág)

  3. Drága Rózsa !

    Szomorú szavaidból kicseng az idő kegyes gyógyítása.
    Sokaknak jut ilyen "őszidő".
    ….de egyszer, minden felhő mögül kisüt a Nap.
    Az "őrjítő gyönyör" már kifakulva érkezik,de még kézen foghat,hogy egy megkésett "édenbe" vezessen.

    Úgy legyen !

    Ölellek szeretettel:Vali m.

  4. Kedves Rózsa!

    Nagyon szép az Imádságod, és az előző versedet is olvastam! Lelkedből jönnek, igaz, őszinte mondatok! Egyszer jönni fog valaki, aki éltető fényed lesz, megfogja látni benned az ami vagy, azt a tiszta lelket!
    Gratulálok szeretettel: Kata (f)

  5. Nagyon köszönöm bogaricu a biztatást. Jól esik, és erőt ad a továbbélés-, ill. lépéshez.
    Az ilyen emberek , mint Te űzik el a felhőket, és éltetik a reményt. Köszönöm V.V.Rózsa :]

  6. Nagyon hosszú ideig voltam magányos, amíg a teljes boldogságra rátaláltam. Így teljes átéléssel olvastam ezt a versedet. Ne add fel Vadvirág, soha nincs késő!
    Imád meghallgatásra talál.

    Szeretettel olvastalak, gratulálok: Icu(f)

Szólj hozzá!