Élet és halál útja – Gróf Széchenyi Zsigmond kastélyánál

Élet és halál útja – Gróf Széchenyi Zsigmond kastélyánál

Ősi gesztenyefák árnyékában
megpihenni tér a fáradt vándor,
a rég elmúlt idők homályában
még vissza-visszaköszön a mámor.

Csend van. Csak a szél susog fülembe,
hallgatom, ahogy a lelkek hívnak
sírkert hűs mélyéről a jelenbe,
és előttem a titkok megnyílnak.

Bál, pompa, vendégsereg, szerelem,
vadászatok és ármánykodások,
s tekintetemmel egyre keresem,
hova tűntek régi vallomások?

S intek a kocsisnak, menjünk tovább,
a hangulat magával ragadott,
Lovaink lépte egyre szaporább,
s itt a sírkert, milyen elhagyatott…

Leülök egy padra, lám, ez a sors,
Lehetsz gróf, de lehetsz akár szegény,
az élet csak elrohan, villámgyors,
itt mind egyenlő, lány s lovászlegény.

S ősi gesztenyefák árnyékában
megpihenni tér a fáradt vándor,
a rég elmúlt idők homályában
még vissza-visszaköszön a mámor.

2016. március 3.

Szekeres Mihály fényképe alapján

“Élet és halál útja – Gróf Széchenyi Zsigmond kastélyánál” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Milyen csodálatos kép – időutazás, elmélkedés életről, halálról! Tetszett!

Szólj hozzá!