Ó TE OSTOBA!
Mérgezett nyíl szívedet égeti,
Lelked mélyén holt üresség tátong.
;Haldokló anya; , halál kéreti,
Násztáncot járni a halálbálon.
Megölte szíved ..Ő kit szerettél,
Kit óvtál mindentől – dédelgettél.
Életed eldobnád most is érte,
S nem erőlteted, hogy ezt megértse.
Tükörrel szemben magadat látod,
VESZTES VAGY ANYÁM! .. ezt kiabálod.
Egy örök vesztes nem nyerhetsz soha,
Beszól a tükör, – Ó te ostoba!
Három kihívás egyet vesztettél,
Összes erődet belé-fektettél.
Most gyengeséged győzött feletted,
Isten látja lelked el nem vétetted.
Rozálka
Húú felkavaró,fájdalmas verset olvastam tőled angyalka,az örök kétkedés,hogy jól csináljuk,vagy hol ki hibázott?nagyon "ütős vers",elgondolkodtató.
Gratulálok!M:)rcsi
Szép verset hoztál drága Rozálka!
Nagy szeretettel gratulálok: Icu
Kedves Rozálka!
Fájdalmasan szép a versed, szeretettel olvastam.
Gratulálok! Rózsa(f)