csak élt
ma is egyszerűen
semmi láz
álom magasztos vágy
csak evés utána szeretkezés
aztán alvás
az egyetlen csodaíz
ma is közepesen
eszeskedni a semmiről
üres lelked homokszemeit
raktározni egykedvűen
kóvályogni az öt órai tea után
ősz fák alatt sem keresni
az igazi régi kardokat- arcokat
ma átlagosan
szeretve sem
inkább gyűlölni ostobán
bezárva béna- én kapszulába
nézve ahogy
az érintetlen idő
lassan távolodik el
így látlak ma egyszerűen
átlagmentesen és tisztán
lófrálsz önként a középszeren
öntelten ostoba gőggel
pislogsz ki a szürke lyukból
s tűnsz el nyomtalanul
egyszer végre