Gyönyört hoztál

Gyönyört hoztál

Az ajtót néztem, téged, vártalak,
lelkemben éreztem a vágyakat,
beléptél,s repültem karjaidba,
beleszédültem ..csókjaidba…

Felemeltél, az idő megszűnt létezni,
reggel a karjaidban akarok ébredni!
Csókjaiddal elhalmoztál,
testeddel… gyönyört hoztál…

Mint a tűz, ontottad a forró csókokat,
Testem, mint egy hárfát simogattad,
már nem hallottam, nem láttam semmit,
éreztem, a vágy a magasba repít.

Keblemen verejtékcseppek folytak,
mint hajnalban levélről a harmat,
ágyékomban lüktetett az élet,
combomon, forró csókok égtek..

Ajkamat sikoly hagyta el,
akartam hogy szeress, más nem is kell!
Testünk összeforrt, hát ez a végtelen!
Szerelmünk szárnyalt a… mennyekben..

A Kellemes fáradság ránk telepedett,
a vágy szép lassan elszenderedett,
egymásnak szerelmes szavakat suttogtunk,
szorosan összefonódva …elaludtunk…

“Gyönyört hoztál” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Évám !

    Ha a szenvedély így lép be az ajtón, kulcsra sem kell zárni.;)
    Az" ideális álom" ha csak a versben született,vagy a valóságban is,már azért érdemes volt rímbe szedned,hogy ennyire őszinte kitárulkozással megosztottad velünk.
    Lelked"ruháját földre ejtve"mutattad meg Magad.

    Szeretettel ölellek:Vali m.

  2. Kedves Éva!
    Nem szépítem,egy mámoros szeretkezést olvashatunk tőled,forrón,tüzesen ,édesen,kéjesen,megírva.:) 😉
    Gratula:M:)rcsi

Szólj hozzá!