Honvágy
Magzatmázam alól
pislogtam riadtan –
ölelő fészkemet
fennhangon sirattam.
Köldököm zsinórját
nyeste a félelem,
fedetlen testemmel
játszott a végtelen.
“Honvágy” bejegyzéshez 4 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nagyon szépen köszönöm! (l)
Csatlakozom az előttem szólókhoz tetszik kis versed Piroska!
A verscím és a vers közötti különlegesség,a honvágy más értelmezése nagyon jóóóó)
üdv:M:)rcsi
Remek! Nagyon tetszett!
Nagy gratulációm fogadd szeretettel: Icu(f)
nagyon tetszett. 🙂