Bülbül…
A szép Chao-Mei dombok alján jár.
Hófehér karján kis kosárka libeg.
Zsurlófüvet tépked, illatokban lépked,
s a folyóhoz érve vízbe szórja mind…
Lenn a parton, ciprusnak árnyékában
Chao-Mei szemére az álom szárnyat ragaszt.
Elringatja szerelmesen a hegyi fuvallat,
kosara folyóba billenve messzi útra kél…
Apró bülbül, és cinege szállong,
mirtuszfa ágain röptük csendesed\’
-Narancsillatban fürdik a part-
A lánynak éj-hajába szirmokat ejtenek…
S míg ifjonti bájjal nyújtózik a fűben,
dús pillái fedik el mandula szemét.
Mosolyogva ébred, mert szép álmokat élt meg,
hol egy boldog pillanatban, a szíve révbe ért…
Kedves Barnaby !
Látom, ismét "Távol-Keleten jártál".
Versed is narancsillatban fürdik….varázslatos leírásod után.
Most is remekbe szabtad a sorokat.
Üdvözlettel:Vali m.
Barna nekem ez a versed szintén nagyon tetszik.Belevittél az olvasásával egy másik idegenebb világba,szép képek,szép sorok,különleges vers.
üdv:M:)rcsi
Kedves Barna!
Olyan egyediek, s különlegesek a verseid, csak ámulok-bámulok!:)
Mindig megajándékozol bennünket valami gyönyörűséggel…..
Szívbéli gratulációm: Icu(f)