Falak
Nem értem miért,
s ,hogy lehet.
Falak fogják minden
léptemet.
Kitörni próbálok,.
nem lehet.
Vissza húz a kegyetlen
végtelen .
Hiába süt a nap
sugara.
Ha rögtön felhő
takarja.
Réten nyílik ,
száz virág.
Fa lombja zöld,
mind csodás.
Ám vihar tépi,
száraz ág .
Már a hold is
megfakult.
Ezernyi csillag
mind lehullt.
Tiszta vizű
szép folyók.
Tajtékot vert
áradók.
Falak takarják
mind mi szép.
Lebontanám
mindenképp.
De erőm már
elhagyott.
Rám rogytak a
tegnapok
Lesz-e holnap?
Lesz remény?
Ledöntöm a falat
még?
Kedves Róza!
Ameddig van remény…addig van..lesz holnap is.
Tetszik a versed.Bontsuk le a falakat!
Szeretettel:K.Teri
Kedves Icuskám…Köszönöm kedves szavaidat.. szeretettel Lexi
Édes Rózsám..köszönöm szépen ::)))Lexi
Drága Lexim!
Remek verssel tértél vissza, nagyon tetszett!
Örülök Neked(l)
Gratulálok! Ölellek szeretettel: Icu
Remek a versed, kedves Rózsika.
Szeretettel gratulálok! Rózsa(f)
Drága Violám…igen kicsit elvoltam tűnve…de már jövök . Köszönöm kedves szavaidat Lexi
Kedves Andrea ..köszönöm kedves szavaidat 🙂
Róza Drága!
Nagyon jó a versed, átérzem minden szavát.
Örülök, hogy itt vagy, nagyon eltűntél! Biztos sokat változott az életed, ahogy mindenkié,.
Remélem ezentúl gyakrabban jössz?
Szeretettel: Viola (f)(f)(f)
tetszett. 🙂
… és remélem igen!