Szűk az est inge
az idő odvas ablakán
becsordogál a pillanat
néz a könyvből egy balga kán
izzad a vers az ing ragad
fúj a hangsúly szóeső ver
párás a lélek legbelül
karácsony jön friss fenyővel
nehéz az ünnep egyedül
a tudat mélyén sok vágy van
a valóság fölötte ring
reszket a költő az ágyban
vastag jelző kell ma megint
az elmémet jól benőtték
az alany- s állítmányindák
jó a jaj fölött nyer csörtét
s te derűbe futsz mezítláb
mert csillag-blúza szűk neki
az est mélán néz le ránk most
a csoda lényem szétveti
szívemben gyűröd a vánkost
Remek..gratulálok ::))) LEXI.
tetszett. 🙂