Őszfestés
Megunta az erdő
zöldellő pompáját,
színekre váltja
egyhangú koronáját.
Válogat a szelíd,
meleg színek között,
aranyló sárga, barna,
s akad ritka vörös.
Nehéz döntenie,
mi áll neki jobban,
nézegeti magát a tó
tükrében titokban.
Segít neki a nap,
perzseli pirosra,
ha mégsem tetszik,
barnára szárítja.
A szél is kontárkodik,
pajkosan kócolja,
divat ma a tépett,
súgja mosolyogva.
Nagy az egyetértés,
változik a típus,
dolgoznak a művészek,
melyik a jobb stílus.
Mosolyog még a nyár,
korai a festés…
minek ez a felhajtás,
ez a nagy sietség.
Megadóan legyint,
átadom a terepet…
hűvös szellő söpöri
az utcákat, tereket.
Csodálattal nézi
a meleg színeket,
de kezd már vacogni,
nem bírja a hideget.
Kabátot ő nem vesz,
mert van ám büszkesége,
inkább a madarakkal
elmegy melegebb vidékre…
Alkony
Zagyi Gáborné
2014. 09