sorstársak
ki tudja mikor égtek el
a kották kottákkal a hangok
a nyárson rívó hegedű
maradt árván egyedül
dal a kínnal összefolyt
földi csillagok arcára
szentelt víz helyett
vizelet fröccsen
azért is írnak
világ homlokára
szerelmes szavakat
“sorstársak” bejegyzéshez 1 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
…csodálkozom, de közben értem is miért írtad úgy, amit írtál. Nekem kicsit erős, profán, de talán éppen ez jelképezi teljességében az igazságot. Vadvirág 😮