Mit ér?

Mit ér?

Ne vigyázz ma rám, fordítsd el fejed,
hagyj magamra e súlyos csend alatt,
gyűrd zsebedbe a halványkék eged,
s vidd sóhajom, mi beléje szakadt!

Vidd e földet, térdem alól rögöt,
nem kell a virág, se sarjadó gyom,
ne hagyj itt angyalt, csak egy ördögöt,
kivel a pertut, méreggel iszom.

Nem kell már semmi, semmi isteni,
bőséggel gondok,szűken mért áldás,
mit ér az ember, ha lelke teli,
s nem fér bele, csöppnyi megbocsájtás?

“Mit ér?” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Janus !

    Nagyon szép,szomorú lírával született a versed.
    Néha nehéz terheket rak ránk a sors és vinni kell.
    Te így sem veszítettél "költői szépségedből."
    Nincs Benned harag és gyűlölet.
    Emberségből avanzsáltál.

    Üdvözlettel:Vali m.

  2. bocsánat, hogy megint itt vagyok… de nekem ma ez a vers az abszolút kedvenc…

  3. Nagyon szép mély sorok Janus!"hagyj magamra e súlyos csend alatt"-nagyon szép nagyon érthető,
    üdv:M:)rcsi

  4. nagyon tetszett a vers. 🙂
    mindannyian élünk át ilyen pillanatokat. hogy miért? mi értelme a sok küszködésnek, miért nem lehet gondtalan, nyugodt és boldog az ember?… maradnak örök megválaszolatlan kérdések…

Szólj hozzá!