Múlt illata
Anyám haja búzamezők szőkesége
Bedagasztotta élete kenyerébe
Dús vetésinek kalászba szökkent nyara
Betevő falat, kenyér lett diadala
Teknő felett görnyedő háta verejtékével
Áldott keze munkája isten dicséretével
Szakajtóban megkelesztett tiszta lelke szava
Ropogósra sült kenyere múltjának illata
Kemence parazsai között jövőt átírta
Mosollyal arcán a szeretet magját elszórta
Fénnyel a szemében búzamezőkről álmodik,
Hogy majd gyermeke egy szebb világban nem éhezik
Ó édes Istenem adj erőt a csüggedőknek
Adj, kérlek megbocsájtást a tengernyi népednek
Bocsáss meg elvetemült lelkeknek világodban
Legyen vége a szenvedésnek utad nyomában
Köszönöm Rita megtisztelő figyelmed. Szeretettel mindig. Éva
“Ropogósra sült kenyere múltjának illata”
Megható, szép emlékek. Sajnálom, hogy elkerülte az olvasók figyelmét.
Szeretettel: Rita🌷