Az idill mancsa
amikor látlak azt hiszem
a földi létből kiválok
virágaival a szívem
teleszórja a világot
hónapok hátán ér ide
tavasz jön az élmény-árus
varázst lehel lényeinkre
a tulipán-bajszú május
megérint az idill mancsa
szép nyári esti időbe\’
s akár egy sebzett vadkacsa
tekintem hull csípődre
szereted ha málna dinnye
jössz-e velem csók-fagyizni
fagyis lesz a magány inge
más veszi fel nagyon „izgi”
szívünkben ma csak öröm ég
a válság csodánk majszolva
frissen vett sötét öltönyét
édenünk össze koszolta
Nagyon szép, könnyed, légies en tiszta öröm-vers…Akár a szerelem amiről szól is… Gratulálok:b
:),a sötét öltöny megbánta-:)
Csupa derű…milyen jó is ilyen verset olvasni!
Gratulám
Üdv András
tetszett. 🙂 Kellemes, boldog, felhőtlen érzés árad belőle. 🙂