Nagy János: MENEKÜLTEK
Az úton, – mint a tenger, – árad a tömeg,
Szerencsétlen család otthagyva mindenét,
Csalódva néz e zord világban szerteszét,
Nem leli anyját a gyermek, fiát az öreg.
Átszelve sok határt, mint űzött vadak
Miközben kimerült, meggyötört lélekkel
Remélik: a romokból egy jobb élet kel,
Puszta földön fekve, fáradtan alszanak.
Otthonuk elveszett, régen volt hazájuk…
Forr a gyűlölet,- tán lőni fognak rájuk?
Nincsen hajlékuk, sem Istenük az égben,
Nincs egy jó szó, mi vigasztalná őket,
De mi nem látjuk, – csak az üvöltözőket.
– Van-e még ember az embertelenségben?
Kedves János!
Nagyon tetszik emberséges versed. Borzasztóan szomorú, és hozzászólásodból kiderül, hogy megint valaki úszítja a népet azzal a szöveggel, hogy a menekült, az gazdasági migráns. A valóságnak nevezett, teljesen valóságtalan, hamis vilagot mutatott média által kötélen rángatják az embereket. És nem csak ezzel kapcsolatban.
Szeretettel olvastalak: (f)
Kata
Kedves Jocker!
A versben nincs semmiféle tárgyi tévedés! Én 5 évig dolgoztam a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalban, mint idegenrendészeti ügyintéző, úgy, hogy van valami rálátásom. A menekült az menekült, a gazdasági migráns meg nem menekült! Kár volt a politikának a kettőt egybemosni! Kidobtuk a fürdővízzel a gyereket is!
Üdv. János
Ha megbocsátasz, akkor egy tárgyi tévedésedet el kell oszlatnom!
Akik héthatáron keresztül idejönnek azok nem menekültek, hanem jogtalanul ideérkezett honfoglalók! Elveszik a fehér embertől Európát…
Kérek szépen, én bűnügyes rendőrtiszt voltam, hihetsz nekem!
Üdv/Feri
Egységes, szépen megkomponált vers.
Köszönöm a hozzászólásokat!
Üdvözlettel: Nagy János 2
Valóban remekül sikerült szonett. Mind verstanilag, mind pedig mondanivalóját tekintve figyelemre méltó. Gratulálok a vershez és a világnézethez egyaránt!
Üdv,
Peti