Hajlott hátú édesanyám

Hajlott hátú édesanyám

Édesanyám gyönge asszony
görnyesztették évei,
nincs mi új csodát fakasszon,
tán régi sem volt őneki.

Kelő nap és nyugvó este
földet túrni látta Őt,
paprikában gyomot szedve,
titkon talán álmot szőtt.

Kapált, kapált, rendületlen,
így múlt el az élete,
fénytelenül, néma csendben
nem gondolt már semmire…

Hajlott hátú édesanyám,
sajog szívem, fáj nagyon!
Múltba visszarepülnék ám,
vinnélek a hátamon!

Eldobnám én azt a kapát,
szállnék veled messzire,
szíved lásson sok-sok csodát
ne gondolj ott semmire.

Adnék Neked jobb életet,
ne görnyedj a földeken,
ne lássam majd így életed:
tönkre menve, öregen.

“Hajlott hátú édesanyám” bejegyzéshez 26 hozzászólás

  1. Megható, szépséges versedet át meg átcsodáltam Katica. (f)
    Hiányzol nekünk.

  2. Kedves Rita!

    Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad ezt a régi versemet, és a kedves soraidat is! (f) Kata

  3. Kedves Jégmadár!

    Nagyon szépen köszönöm a kedves soraidat! Édesanyám egész életében dolgozott, és könny szökik a szemembe nekem, ha látom őt! Kedves édesanyádat a virágok illata, a rózsa szépsége élteti. Nagyon jó egészséget kívánok Neki, erőben egészségben!
    Köszönöm, hogy olvastál!
    Üdvözlettel: Kata

  4. Kedves "cica"!

    Az én édesanyám ma is csak kapál és fut és rohan. Óvni szeretnénk, de nem engedi. Azt mondja ez az ő élete, nem tudjuk mi a jó neki. "Zöldkezűnek" hívják a faluban, mert keze nyomán minden mag kikel, csodájára járnak konyhakertnek, és virágosnak, rózsái messze illatoznak. Arra kérem az Urat, hogy egészségben tartsa nekünk, de a mi életünk már nem kell neki – a föld és a kapa élteti. Ettől függetlenül megkönnyeztem versedet. Köszönöm jegmadar

  5. Kedves Éva!
    Nagyon szépen köszönöm a kedves soraidat!
    Üdvözlettel: Kata:)

Szólj hozzá!