Kis híd
Őszi sétámon egy patakhoz érkezem,
millió sárga levél lebeg a szélben,
hatalmas fák hajolnak a patak felett,
néhány faág, már a víznek nyújt kezet.
A víz folydogál, simogatja a köveket,
jókedvűen átnyargal, a nagyobbak felett,
kisebb kavicsokat elsodor magával,
szórakoztatja őket csörgedező hangjával.
A rozsdaszínű száraz levelek,
mik már régebben leestek,
vizesek, sárosak lettek,
a meder szélén megpihentek.
Néhány fa már rádőlt a patakra,
én is felmegyek a kis hidra,
szép lassan átbotorkálok rajta,
így át jutok a túloldalra.
A másik oldalon egy tisztásra érkezek,
megfordulok, s visszatekintek….
Elindulok,melegség árassza el lelkem,
a kellemes nap sugara… átöleli szívem…
Köszönöm,hogy olvastatok,én is jót sétáltam veletek!(l)
Szép, lelket melengető sorok – egy kedves életkép sikeres megjelenítése. Tetszik. Vadvirág
Drága Évám!
Szívesen sétáltam Veled, mert imádom az őszt!:)
Nagyon átélhető, szépen megírt vers!
Nagy szeretettel gratulálok: Icu(f)
Kedves Éva!
Jó volt egy kicsit sétálni Veled és békésen nézegetni.
Szeretettel: Viola (f)
kellemes, nyugtató, természetközeli hangulat. most nagyon jól esett! túl sok a dráma, a gyógyír a természet!
Kedves Éva!
Szép őszi napon sétálok, nézem a köveket, átsétálok a hídon. Békés, szép hangulatot árasztó versedhez szívből gratulálok!:)
Szeretettel: Kata(f)